"Train Of Life"

"Hatvani Szabolcs tágra nyílt szemekkel hallgatja a világot, biztos füllel szemléli környezetét és van humorérzéke. Veszi a bátorságot és gyermeki őszinteséggel önálló világot teremt magának, amely gyakran megfricskázza a konvencionálist. Nem szeret csip-csup ügyekkel bíbelődni, csak akkor szól ha valóban mondani akar valamit. Így aztán ha beszél -gondolattal, ritmussal, vagy dallammal- akkor szól is valamiről... Vagy valakiről. Önmagáról, Rólad, Rólam és Önről, aki még mindezt talán nem hiszi. Pedig érdemes odafigyelni rá, mert ebben az egymással oly keveset törődő világban Ő egy TERMÉSZETes, őszinte hang. Könnyebben meghalljátok, ha eléggé nyitottak vagytok gyermek-önmagatokkal! Ehhez az első lépést megtettétek, amikor elolvastátok ezt a néhány sort."
Hangyál János, 1998. május 29.

NÉVJEGYKÁRTYA:
Hatvani Szabolcs
facebook

Zeneszerző, Előadóművész,
Művészetoktatási szakértő, Szaktanácsadó:
- Művészet, Közművelődés, Kommunikáció,
- Művészetoktatás, Klasszikus zene, Zongora, Fúvószenekar,
-Szórakozató zene, Kamara zene, Zongora, Billentyűs hangszerek
/Oktatási Hivatal, BUDAPEST Azonosító: SZ031065/

Születési hely: Bonyhád
Születés ideje: december 22. de. 10 óra
Hobbi: Természet, Fotózás, Filmezés
Művészeti végzettségek: Közoktatás-vezető, Zongorista, Ének-Zene tanár, Fúvószenekar-vezető Karmester, Szintetizátor-tanár, Előadóművész
Egyebek: Marketing Manager, Pirotechnikus, Tűzvédelmi szakértő
Kedvenc zenekar, előadó: Omega, Korál, Lerch István, Nox, Ghymes, Queen, Abba, Pink Floyd, Michael Jackson, Enya, Deep Forest, Enigma, Mike Oldfield, Pet Shop Boys, Vangelis, Jean Michel Jarre, Rick Wakeman, Andreas Vollenveider, Pat Matheny, Ennio Morricone, Sting, Cserháti Zsuzsa, Solaris, Draft, Unique, Kozmix, ATB
Kedvenc színész: Koltai Róbert, Rudolf Péter, Szerednyey Béla, Robin Williams, Julia Roberts, Gerard Depardieu
Kedvenc film: Sose halunk meg, Amadeus, Üvegtigris, Holt költők társasága, Titanic, E.T, Star Wars, Rain Man, RRRrrr!!! valamint az összes Walt Disney és Dream Works animációs és rajzfilm. Kiemelt: WALL-E.
Akiket tisztelek: Kövi Szabolcsot -amit és ahogyan zenél, Ókovács Szilvesztert -tisztánlátásáért és humorérzékéért, Jakabné Csegezy Mária -zongoratanárnőm, majd kolléganőmet, aki mindig mindenben támogatott, Szabó Balázs barátomat azért mert tudhatom mit jelent a "barátság".
Tiszteletbeli rajongója vagyok: Hofi Gézának - mert Ő az egyetlen ember aki bármikor megnevettet.
Kiemelt tisztelet és elismerés: Tabáni Istvánnak, hogy a Kodály módszer dacára is van Magyar, aki tud énekelni!
Példaképeim: David Attenborough, Salvador Dalí

Életérzés, életforma...

Hatvani Szabolcsot elsősorban mint zeneszerző/előadót ismerik, de fontos mindenek előtt megemlíteni egyéb, sosem kommersz tevékenységeit. Mindamellett, hogy hangzatosan kiáll és felszólal a környezetvédelemért - ami a színpadi produkcióiban is, pályája kezdete óta kíséri-, Ő látja mi a hiánypótló, tudja, mondja és teszi is azt (gyermektáborok, szókimondó rádió műsorok, őszinte interjúk, és persze a színpadi produkciói). Nem csinál olyat amit más már csinál, és sohasem csinálja ugyanazt ugyanúgy, amit már Ő maga egyszer megtett. A folyamatos jótékonykodásairól ismert egyedi humorérzékkel megáldott "életművész" lázad minden ellen ami kommersz, esetleg "nem valós", félrevezető vagy "becsapás".
Nem ritka, hogy különböző rádiókban, más-más témájú, de egyformán provokatív és nem szerénykedő vagy szemérmeskedő, tényfeltáró vagy akár ismeretterjesztő, a fiatalság életét-problémáit bemutató rádióműsoraitól zeng az éter. Elmondása szerint a rádióműsorai is pont ezt az életérzését, felfogását tükrözik, hiszen csak akkor szólal meg, ha teljesen szabad kezet kap mint szerkesztő/műsorvezető, zenei rendező.
"Beteg világban élünk, ahol a normális a beteg, és a beteg a normális. Tartalomvesztett kereskedelmi TV-k és rádiók uralják a közízlést, üres és értéktelen események és történések szenzációkénti folyamatos villogtatásával próbálják átmosni az agyunkat, feledtetni hogy bármiről is saját véleményt akarjunk alkotni, esetleg gondolkozni próbáljunk. Például arról hova jutnak az emberi valósnak vélt virtuális kapcsolatok, hogy hogyan is kellene élnünk és figyelni egymásra, kezet nyújtani a másiknak, önzetlennek és toleránsnak lenni.."
Az odafigyelést, feltétel nélküliséget és egyenlőséget hirdető pedagógus, aki irigylésre méltóan ért a fiatalok nyelvén, igyekszik olyan emberként jelen lenni mindig mindenhol, aki nem csak beszél a dolgokról, hanem utána jár, tájékozódik, majd ezek után a sorban állva mutatja is az utat, a példát, viszi előbbre töretlen lendülettel az eseményeket. Még ha ez sokakat ki is zökkent a kényelmesből, a megszokottból...

"Hatvani Szabolcs zenei TERMÉSZETe" - "Vizuális Hangok"

Hatvani Szabolcs, bonyhádi születésű zeneszerző. Születésétől kezdve hangszerek veszik körül. 3 éves kora óta zongorázik. Önnmagát csak "Életművész és Zongorista"-nak nevezi.
Saját szerzeményeivel 1997 óta koncertezik országszerte. Jellegzetes hangvételű Multi-instrumentális szintetizátor-koncertműsorai 2005 óta a „Vizuális Hangok” címet viselik, hiszen a zene mellett egyedülálló látványelemek színezik a hangszeres muzsikát. Zenéje és koncertjei nagyságrendjükből adódóan egyedülállóak és korszakalkotóak, hiszen állandó zenésztársain kívül a színpadon helyet kapnak a helyi előadók, zenészek, zeneiskolások. Ez egyben nélkülözhetetlen is, hiszen bár műveit alapvetően szintetizátorokra komponálja, koncertjein vonós, fúvós szekcióval, felnőtt vegyes karral és gyermekkórussal egészül ki a stáb. Ez mindig a helyi lehetőségekhez képest valósul meg a koncerteken.
 A monumentális, oratóriumszerű, fimzenei és pszichedelikus hangzásvilágú műveit a vetítővásznon zenére „komponált” filmek kísérik. Ezek témája olykor absztrakt, de legjellemzőbben a FÖLD és a TERMÉSZEThez való viszonyunkat mutatja be, vagy konkrétan egy-egy ökológiai problémára hívja fel figyelmünket.
A koncerteket a GTLaser jóvoltából egyedülálló Lézer Show is színesíti. 30 év kutatómérnöki munka eredményeként bemutatásra kerül a „Kaleidoszkóp Lézer” is, egy világszabadalmi berendezés, mellyel a csapat Amerikában, a legrangosabb szakmai megmérettetésen világelső lett 2009-ben. Ez a „Kaleidoszkóp Lézer” Magyarországon -és jelenleg az egész világon-, csak Szabolcs szintetizátor-koncertjein látható.
Természetesen a hangtechnikán is igen komoly hangsúly van az ilyen nagyszabású koncerten. Erről az EUROMUSIC szakemberei gondoskodnak. 22.000 WATT, kvadrofón hangzásban tölti be a színházterem atmoszféráját. A közel 100 perces műsorban a már felsorakoztatott technikai eszközök mellett új elemként a színpadi pirotechnikai eszközök megjelenésével, Magyarország legnagyobb szabású és leglátványosabb műsorai sorába emeli a „Vizuális Hangok” legújabb epizódját.

Önarckép -a zenéről...

A szintetizátor szó hallatán sok ember akarva-akaratlanul is asszociálni kezd a „gépzene”, „computer zene” jelzőkre. Általában ezt negatív jelzőként teszik hozzá. Persze ezt ki-ki a saját tájékozottsági és érdeklődési szintjének megfelelően teszi. Nyilván, hiszen kevesen ássák bele magukat igazán a „burkológörbékbe”, pedig érdemes lenne tudni és ismerni mi is az a szintetizátor, milyen lehetőségeket és határtalanságot jelent, mennyire kreatív és sokoldalú hangszer, és mennyivel felsőbbrendű, mint az elmúlt évszázadokban született elődjei. Tudom, most sok „tanult” kollégám szisszent fel, hogy Zongoristaként, zenetanárként hogy mondhatok ilyet, de én mégis -és talán éppen ezért- biztos vagyok abban, hogy a jövő klasszikus zenéje a jelen instrumentális, elektroakusztikus és szintetizátor zenéje lesz.
 Hiszen minden korból az éppen legújabb hangszerek felhasználása, csoportosítása, beleépítése jelentette a „komoly zene” fejlődését, változását. Csakis ettől a változástól/változtatástól maradtak fent a lant muzsika után a barokk kor orgonaművei, a klasszicizmus szimfóniái, a romantika és impresszionizmus korszakának szóló és zenekari darabjai. Hiszen mindig a legújabb lehetőségeket használták: tökéletesen… Ez a folyamat a XX. században vakvágányra futott a disszonáns, kellemetlen zenéivel -melynek egyelőre még számos magyar képviselőjét kötelező jelleggel kell oktatni. Így szűnt meg mára a „komoly” zene, és a „könnyű” zene közötti határ értelme; Van a jó, élvezhető és értékes. EZ A ZENE. Mind a „Klasszikus” mind a  „Pop”,  a „Rock”, a „Jazz” és a „Tradicionális” kategóriákban. Éppen ezért értelmetlen komoly (szomorú?), és könnyű (komolytalan?) zenéről beszélnünk.
Ezt bizonyítván számos jól képzett zenész igyekezett már mind hazánkban, mind külföldön a „klasszikus” zenei műveket aktualizálni, napi „fűszerezéssel” „ehetővé” tenni. Nagyon is helyesen, mert a korábban hitt „korhű” előadás -ami számomra azt jelenti, hogy fejezze ki azt, érje el ugyanazon hatást ma is amit annó- felgyorsult, vájt fülű világunkban csakis akkor lehetséges, ha ésszerűen átgondoljuk, hogyan is „fűszerezzük” a rendelkezésünkre álló technikával. Vagy milyen úton érdemes haladni a jövő zenéje felé...
Így hát én leginkább szintetizátorokon dolgozom. Bizonyos szempontból szerencsés vagyok, mert ez a műfaj csak 30 éve van jelen. Bizonyos értelemben nagyon nehéz dolgom van, mert ez idő alatt már számos irányvonal bontakozott ki e stílusban... (folytatás a BLOG-ban olvasható, mely regisztrálás után érhető el IDE kattintva!) #1

Egy zenéről nem lehet szavakban írni, meg kell tapasztalni és meg kell próbálni megismerni. És bár nagyon nem szeretek címeket adni a műveknek, mégis igyekszem egy-egy műre megtalálni utólag a legkifejezőbbeket, de ez sose befolyásoljon a zenehallgatásban és a fantáziád szabadjára engedésében! A letölthető zeneszámok széles skálát kínálnak a különböző hangulatok átélésében.
A zenehallgatáshoz csak azt kívánom, hogy mindenki próbálja megélni a zenében rejlő másik Világot annyira, amennyire erre érett, vagy az adott pillanatban rá van hangolódva, és azt be tudja fogadni vagy amennyi az adott műben van. Sosem szabad az értelmet túlmagyarázni! Mindig hangulatokról van szó. Olyanokról, melyek kifejezéséhez a szavak végesek.

Az előzmények:
Bonyhádon születtem. Életem jelentős részét ott is töltöttem, első, későbbi munkáimhoz nagy lendületet adó (1997-2002 közötti) koncertjeim zömét is ott tartottam. ...De hogy hogyan is kezdődött a zenész pályafutásom?... Valami Isteni sugallatra, néhány éves korom óta nagypapám mindig játékhangszereket vásárolt nekem ajándékba. Talán 3 éves lehettem, amikor megkaptam az első pici zongorámat, műanyag szaxofonomat, furulyámat, harmonikámat majd szájharmonikámat. Oviban voltam zenebohóc a farsangon, az első harmonikával a nyakamban és valamikor ekkor tájt megkaptam első orosz szintetizátoromat, ami zúgott, búgott, csak éppen hallgatható hangja nem volt. Egyetlen hangszint tudott és azt kétféle hangerővel. Talán éppen ez volt a jó, így nem vesztem el a dobgépes, helyettünk játszó gépezetben, hanem eleve az analóg búgós szinti hangzást szoktam meg, aminek máig is hódolok. Szóval tetszett a zajkeltés minden formája, de biztosan születni is kellett a hajlamra, hogy hallásból meg tudtam szólaltatni az ovis dalocskákat. Az egész élet olyan, mint ha játék lenne a hangokkal. Bár munka, bár nagyon sokat foglalkozom vele, mégsem akadály. És talán ebben van a szépsége. És mindig más kihívást állít az élet... (A teljes bejegyzés a BLOG-ban olvasható, megy regisztrálás után IDE kattintva!) #2

A jelen:
Jelenleg szinte kizárólag zenéeszerzésssel, valamint a "Kreatív Művészeti Szabadidős Tábor" megszervezésével és lebonyolításával foglalkozom. Az utolsó éveimre  ismét zenei hiperaktivítás jellemző, melyben megalkottam egy komplett, öt részes "Multimédiás szintetizátor-koncertsorozat"-ot, melyben Önnmagunk elhelyezkedését a Világmindenségben, környezetünkkel való viszonyunkat nézhetjük meg több szemszögből, a zene nyelvén.
Az első "Vizuális hangok" (2005 december) c. koncertműsor  után fél évente sorra teljesen új előadásokkal;  a "KOR- KÉPEK - Képzeletbeli időutazás a Zenetörténetben" - 2006 június, majd az "ÜNNEP - 2006." (közben két különálló műsor az "Október 23. - 2006" és a "Március 15. - 2007"), majd a Vizuális - Hangok negyedik epizódjával, a  "FÖLD és  ÉG - A TERMÉSZET HANGJAI" c.  műsorral jelentkeztünk az új alkotógárdával,  akikkel Kelet-Magyarország kis településén Mándokon, életem legszebb három évében  tevékenykedtem. Majd hazaköltözésem után, 2008-tól, nagy technikai stábbal és hosszú felkészüléssel, a sorozathoz új epizódot alkottunk "SZÍN-FÓNIA - SZINTETIZÁTOR és LÉZERVARÁZSLAT KONCERT" címmel.
És persze jelenleg is azzal foglalkozom,  aminek élek; a gyerekek közt vagyok és zenepedagógusként dolgozom, emellett koncertezek, fellépésekre készülök, új zenéket írok. Leginkább kisfilmekhez /HIV A SZERELEM, Rotation The Movie, DUBIUM, Low Love, Káming szún (Apák holdja, nyitófilm), Több mint tűzoltóság, Paks Imázsfilm, Állomás, SUZIE, Átmeneti Szállás/.
Mindemellett versek megzenésítésén tevékenykedek "megrendelésre" és saját célra, de az igazán nagy zenei alkotások talán ezután következnek, hiszen belekezdtem több zenés darab és musical szövegkönyvének megzenésítésébe. Régi vágyam volt az, hogy musicalt írhassak. Ez most valóra válhat, hiszen két nagyszerű ember megírta nekem az első mesés zenejátékom szövegkögyvét: Isa Schneider és Balogh Csaba Zoltán, mely mű megírásába már belekezdtem...

Korábban dolgoztam rádióban, zenéltem sok emberrel, sok zenekarban, éltem és dolgoztam a Kanári-szigeteken és mégis volt időm, energiám a barátokra, van időm meghittebb pillanatokat is átélnem és úgy érzem minden körülményben megálltam a helyem. És sosem a kihívás volt gyenge. Nem vagyok elégedett a korábbi munkáimmal, mindig látok egy jobb megoldást és ez is egy nagy motiváció a haladásra. Élvezem az új feladatokat, kihívásokat. Szeretek koncertre készülni. Kísérletező kedvem határtalan így minden egyes fellépés más. Más hangszerekkel, más hangulatban. Néha nagyon sokan vagyunk ezért gigantikus, néha pedig nem a szólisták hanem a technikai háttér kapja a nagyobb szerepet és ettől fantasztikus a hangzás.

A zenészség az egy életforma. Zenész lét nem szűkíthető határok, napszakok vagy eseményekhez. Egy zenész akkor is zenész ha sír, akkor is ha nevet és akkor is ha álmodik...
2002. november 14. - 2009. október 21.

Ilyennek látnak...
Milyennek látom Hatvani Szabolcsot???
Természetes, minden értelemben...,
Szókimondó, őszinte??? - mértékkel...,
Tehetséges (a zenei oldala ismeretében)...,
Jó humorérzékkel megáldott és érti a viccet... :),
Könnyen teremt kapcsolatokat, de betartja a  2 lépés távolságot...,
Kreatív (zene, fotó, videó),
Tiszteli a Földet, egyben óvja, védi, megbecsüli (...NAGY PIROS PONT!! :D ),
Állatbarát... sőt olykor már több is, mint barát... :),
Kölyökképű... tiszta Michael J. Fox :D ...ez nem ciki!!!,
Kedves?, Figyelmes?, Jól taktikázik? ...de DVD-t ad ajándékba egy leendő rajongónak :),
Pozitív ...sokszor (mindig?) mosolyog ...ha nem, akkor is pozitív!,
Idejét kiválóan beosztó ...sokoldalú ....éjjeli bagoly ...ENERGIZER elemmel... :D ,
...aki BAK létére....igencsak NYILAS jellemű, és ezért jól kijön a többi embertársával...
Magyariné Farkas Krisztina, "leendő rajongó". EGER, 2010.02.10.

"Azon szerencsések közé tartozom, akik immáron közel 20 éve figyelik Hatvani Szabolcs pályafutását. Középiskolába azonos tagozatra jártunk, sok közös órát töltöttünk az iskola zenetermeiben. Az akkori Szabolcsot ismerve soha nem gondoltam volna, hogy egyszer még saját szerzeményű koncertjein ülök, mint néző. A monoton gyakorlással töltött  -végnélküli- órák alatt csak azt a ritka tehetséget, odaszánást, musicalitást éreztem, ami sajnos bennem nem volt meg. A Szabolcs keze által leütött hangok életre keltek, és mélyen a szívembe íródtak. Előadása pedig nemegyszer könnyeket csalt a szemembe. Ilyenkor mintha átléphettem volna azokat a falakat, amelyeket fokozatosan épített maga köré. Chopin, Bach, Mozart zenéjén keresztül őszinte lelke tárult elém, érzéseinek minden gazdagságával.  Az elmúlt években  több koncerten lehettem részese annak, ahogy ez az érzelemvilág kinyílik, kiteljesedik. Pergő dallamok, megkapó hangsorok áradtak felém, millió ötlettel gazdagítva. Az előadások egyre színesedtek, egyre több ötlet valósult meg bennük. Volt olyan dallam amelyik "mellbevágott", volt amelyik megkönnyezett. Volt amelyikre muszály volt tapsolni és nevetnem kellett, volt amelyiket hallgatva úgy éreztem: a szívem szakad meg.   2000 decemberében részese lehettem egy karácsonyi koncertnek Bonyhádon, ahol az addig "beérett" szerzemények palettája vonult fel. Lenyűgözött a "csapat" összeszokottsága, önzetlensége. Mivel az egész napi próbát láthattam, betekintést nyertem a színfalak mögé. Emberek akik időt, pénzt, energiát nem sajnálva örömmel zenélnek! Emberek, akik a Szabolcs szerzeményei nélkül soha nem álltak volna egy színpadon. Csillogó gyerekszemek, szívélyes kézfogások... Irígyeltem őket, szerettem volna közéjük tartozni... Családias hangulat volt és igazi örömzenélés. Olyan légkör, ami után az ember a hibákra már nem is emlékszik.
A legérettebb koncertnek a paksit éreztem, 2008.április 22-én. Tökéletes összhangban állt a kép- és hanghatás, a fények, a mozgás. Teljesen megérdemelt volt a vastaps, amely a koncertet zárta.  Egy év telt csak el, és újabb próbálkozás: a zenét fényjátékkal összhangba hozni. Felfrissültek a jól ismert dallamok, új ruhát kaptak. És a lasertechnikával új értelmet is. A zeneszámok  -immáron cím és képi segítség nélkül- a képzeletünkben keltek életre. Az érzéseinket színek és ábrák irányították. Két órán keresztül élhettünk ebben az álomvilágban és megvallom: csodálatos élmény volt. Hiszem, hogy szegényebbek lennénk a Szabolcs tálentuma nélkül és örülök, hogy nem elássa, hanem kamatoztatja azt.
Endrődi Szilvia (volt iskolatárs, az örök barát) 2009. május.

"Szabolcs, és a zenéje hatással van a személyiségemre. Amíg más műfajokban a fáradtság miatt esetlegesen ingerültebb, türelmetlenebb leszek, vagy sok negatív tulajdonságom kiéleződhet amikor húzamosabb ideig vok abban a közegben, addíg a "Vizuális hangok" koncertre készülődés megtriplázza az erőmet. Ha visszaemlékszem 2 évvel ezelőtt, még hajlnal négykor is dolgoztunk, vagy valamit tevékenykedtünk. Akár MSN és Internet segítségével... Most ahogy a "SZÍN-FÓNIÁ"-ra készülünk, ismét valami ilyesmit érzek, hogy a gondolataim és más tevékenységeim során rendkívül sokat jön elő a zene, persze mostmár bejöttek kontrol dolgok: család, nagyobb felelősség, fenntartó szerep, de akkor is sikerül átélnem ezeket a dolgokat, persze köszönet érte a feleségemnek, aki támogat ebben :).
Összegezve, ilyenkor egy kicsit zenésznek érezhetem magam, hiszen hiába érzem úgy 6 éves koromtól, hogy igazábból csak ez érdekel, sajnos nem úgy jöttek össze a dolgok, hogy ahogy Szabolcs mondaná: "a munkám a hobbim". Pedig sokat álmodoztam erről :)"
Fráter Sándor (gitár - Vizuális hangok IV - V.) 2009. április.

A zenész szerint minden hangot le kell ütni, hogy a zene teljes legyen a csillagász szerint kerek a föld a programozó szerint minden apró jelekből áll szerintem minden logikus, de amióta Hatvani Szabolcs-ot megismertem minden tökéletesebb lett és elgondolkodtam néhány számomra logikusnak tűnő dolgon és megtanított szeretni mégjobban a szépet és észre venni kik, vagyunk valójában e hatalmas univerzumban és rácsodálkozni a világra.
A zene, amit hallgatok, szinte minden nap tőle ered a Szabitól.
Hmm ki is ö valójában? Nem tudom. ...de amit a zenéiben hallok az ö maga a lelke a szíve az érzelmei, amit lát hall, érez és érzékel, becsukom a szememet hallom, ahogy lélegzik, ahogy él, amit cselekszik, itt van mellettem, velem a zene Ő maga!
Kedves Szabi köszönöm a nekem irt csodálatos zenét és az én istenem, kísérjen utadon és fogja kezed. Sok erőt és egészégett kívánok neked .
Selymes László (informatikus) 2004. február 26.

10 mondatban elég nehéz megfogalmazni, hogy milyen is a Szabi... szinte lehetetlen. Egy nagyon összetett személység. Egy igazi művész ember. Kicsit magának való. Néha viszont egy kis gyerekhez hasonlítható, aki tele van energiával, és addig nem nyugszik, amíg az elképzeléseit meg nem valósítja. Szabival nagyon jó együtt dolgozni, mivel nyitott, és kíváncsi a vele dolgozó emberek véleményére. De legjobban azt hiszem a munkái mutatják be.
Venyercsán Zsolt (billentyűs hangszerek) 2003. július 13.

Nem érzem problémának, hogy kialakulnak olyan vélemények, mint ami a fórumban olvasható, mert mindenki máshogy él meg ugyanolyan dolgokat mint Ö vagy én. Sokunk közös vonása a boldogság-centrikus életmód keresése. Minden ember arra született, hogy boldog legyen, de először meg kell tanulnia mit jelent a boldogság! Képességek funkcionális alkalmazása boldogság érzést okoz mindenkinek. Ebben alapvetően egyetértek Szabolccsal. Nagy különbség közöttünk viszont, hogy én vele ellentétben kevésbe vagyok olyan szorgalmas, hogy minden energiámat erre áldozzam.
Igazán átütő siker nagyon hiányzott volna Szabolcsnak, de a zárt körön belüli elismerés viszont megvolt. Ezek a zenék jók, de nem nőttek arra a szintre, amin nemzedékek nőnének fel. Az elismertség, elfogadottság nincs mindig arányban a valódi értékekkel, egy alkotásban rejlő tartalommal.
Szabolcs munkássága, inkább egy lokális dolog és azoknak szól, akik a közvetlen környezetébenben vannak, és nekik mutatja meg tehetségét, viszont a mondanivaló határtalan és nem korlátozható kicsi, szűk területre. A helyi zenében pont ez a lehetőség, hogy nem világszínvonalon, de nagyon magas szinten lehet interpretálni saját dolgokat amik eredetiek, annak ellenére is, hogy hol szándékosan, hol csak stílusából adódóan visel jegyeket más hasonló művekre emlékeztetve.
Az embereknek általában azt kell tudni adni, amit ők várnak. Azt szeretik hallani amit ők is mondanának. Ha valaki kilóg a sorból mert mást is tud mint amit Ők, szeretnek felnézni rá, vagy ellenérzéssel fogadni. Vidéken kicsiben ugyanaz megvan, mint nagyban...
Megtalálta a helyét ebben a közösségben, ami Bonyhád és környéke, ami fontossá vált. Ez lehet igazából korlát, de legalább be tudja azonosítani saját otthonát. Ami látszólag lehet hátrányos is ha nem tud továbblépni bárhova, de nem érezhető ez problémának, mert később az igazi tehetség átjut a határokon, és hosszútávon kitartással bármit el lehet érni (adni), még a színvonaltalan dolgokat is, főleg a XX. századi festészetet nézve /fejti ki egy grafikus, bár szerintem ez a zenére ugyanígy igaz!/.
Ami a lényeg Neki mennek ezek a dolgok és öröm az, hogy már lemezekig eljutnak a zenék.
Ami igazán szimpatikus az az, hogy egy zeneiskolában valósultak meg ezek a dolgok ezzel lehetőséget teremtve más embereknek a tehetségüknek a megmutatására.
Lovász György (grafikus, a TERMÉSZET botítójának tervezője) 2003. Július 8.

Már régóta ismerjük egymást és legalább már olyan régóta is dolgozunk együtt. Szabolcs zenéjét nehéz megfejteni, de annál könnyebb a hangulatokban elmerülni, mert az egyes darabok, dallamok felidéznek, közölnek a hallgatóval. Megtiszteltetés számomra, hogy Vele, Velük játszhatom, átjárva zenei stílusokat, hangulatokat, képeket tágítva a zene határait.
Berecz Sándor (gitár) 2003. május 12.

...Sokáig gondolkodtam ezen a pár mondaton, hiszen egy összetett személyiséget nem lehet egyszerűen jellemezni. Végül erre jutottam: Mindenképpen talpraesett, határozott ambiciózus, lelkesedő "művészlélek". Örülök, hogy megismerhettem igaz elég rövid ideje dolgozunk együtt, de ennyi is bőven elég volt ahhoz, hogy megtudjam milyen is Ő! (?!?) Ahogy azt már mások is mondták; amibe Szabolcs belevág, abból csak jó sülhet ki. Még akár éjjel is képes telefonálni, ha valami fejlemény van a közös számunkkal kapcsolatban! És ez jó… Mert látszik, hogy élvezi amit csinál!
Az is tetszik, hogy nem keveri össze a munkát a magánélettel. Ez a dal készítése során is megnyilvánult. Törekedett a legjobbat kihozni magából és belőlem is. Remélem a folytatásban sem kell csalódni! :-) Úgyhogy csak azt tudom mondani; csak így tovább! Vagy még jobban? ...
Péter Évi (ének) 2003. április 16.

Ha egyáltalán lehet egy embert 10 mondatban jellemezni, akkor röviden ennyit mondhatnék Hatvani Szabolcsról:
Szemtelenül pimasz, ami sokakban inkább úgy fogalmazódik meg, mint nagyképűség. Pedig csak igyekszik a Világot a saját szemszögéből nézni és megmutatni. Kifelé mutatott magabiztossága inkább csak egy játék, amire ha az ember nem veszi a fáradságot, hogy felismerje tévesen ítélkezik felette; és Szabi nem töri magát arra, hogy mindezeket megcáfolja. Emberekhez való viszonya kétoldalú: kedvesen nyit mások felé, de mindig van körülötte egy fal, (egy "titok") amin keresztül jutni csak pár ember tud. Ha HATVANI SZABOLCS "mögé nézel" és Ő ezt megengedi, akkor meglepően MÁSt láthatsz meg személyében. Csak mindezekhez idő kell és türelem. Igen türelem kell hozzá, mert rettenetes öntörvényűségével sokszor akarata ellenére is megbántja a körülötte lévőket. Az emberek többségét egyenrangú félként kezeli és képes a negatív tulajdonságait elfogadni és nem átalakítani. Mindene a ZENE,  amiben megmutathatja (és meg is mutatja) önmagát: játékosságát-komolyságát, makacsságát, kitartását, szeretetét, gondolkodásvilágát...
Azt állítja, hogy a "földies dolgokkal" nem foglalkozik és ez így is van, ami nem nagyképűség hanem inkább egy felfogás.
...Ja! És rendkívül feledékeny! Képes az 5 perccel azelőtt megbeszélt helyszínen ottfelejteni! :-) Valamint híres a fantasztikus császármorzsája! Még számtalan értékes tulajdonsága van, amire nem nekem kell felhívni a figyelmet, hanem mindenkinek megtapasztalnia.
...Nem állíthatom, hogy ismerem Őt, de megpróbálom minél inkább megismerni, mert érdemes!
Hufnágel Erika (barát) 2003. március 18.

"Azt hiszem kevesen ismerik Szabolcsot úgy, mint amennyire nekem van szerencsém ismerni Őt.   Már az óvódában együtt ittuk a kakaót, majd nyolc felhőtlen év együtt az általános iskolában, aztán a sors úgy hozta, hogy osztályunkból csak  ketten hagytuk el kisvárosunkat.  Így aztán egymásra maradván "minden" szabadidőnket együtt töltöttük;  Bringáztunk szántóföldeken, eregettünk papírsárkányt, gyújtottunk fel kukát, stoppoltunk Pestig, szegeltünk madáretetőt, játszottunk SimCity-vel, néztük meg százszor a Star Wars-t, Pink Floyd dalokat  hallgattunk élőben,  Kocsordon pedig atombunkert fényképeztünk.
Láttam őt rajongani, szerelmesnek lenni, , láttam őt színpadon állva , láttam már türelmetlennek de sosem láttam szomorúnak.
Hallottam őt zenélni  de sosem hallottam káromkodni..
Hallottam őt tréfálkozni, de sosem hallottam dicsekedni...
Hiszem, hogy megértem ezt a kölyökképűt, ki egy soha fel nem növő csupaszív ember, egy örökös utazó, a  nyugtalan , a hódító, az álmodozó , a BARÁT."
Szabó Balázs, igaz barátom. (2005. szeptember 26.)