ADVENTI VARÁZS – Jótékonysági koncert két fiatalért, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium közreműködésével.
Helyszín: Majosi Evangélikus Templom.
IDŐPONT: 2015. november 29. (VASÁRNAP)
ELŐADÁSOK: 16:00 óra, pótelőadás 18:00 óra.
A nagy érdeklődésre való tekintettel a koncertet megelőző 14:30-kor kezdődő főpróbára is megnyitottuk a templom kapuit, így akinek az előadásokra már nem jutott jegy, erre még kérhetett.
2015. november 29-én, izgalmas napra ébredtünk. …De a történet nem ekkor kezdődött!
2015 augusztusában járunk. Valahol a nyár vége felé, amikor a szorgalmas hangyák már gyűjtik a télire valót, de a tücskök még csak muzsikálnak és élvezik a felkelő nap fogyatkozó, ámbár éltető erejét… Muzsikálás közben, pedig sorra születnek az ötletek arra, mi mindennel lehetne a lelkekbe melegséget csalni ha majd jön a tél… Az első gondolatot hamar elhessegettük; 2009 decembere óta sorra nagyszabású karácsonyi illetve újévi koncerttel köszöntöttük az ünnepeket. Ezért ezúttal valami másban gondolkodtunk. Hamar megszületett a megoldás; ADVENTI KONCERT-sorozat… Legyen exkluzív, de emellett meghitt, egyben különleges és varázslatos! Tervezzük mindezt templomba, …olyan körülmények között még teljes estés koncertünk amúgy sem volt…! Az ötlet a Csapat állandó tagjainak, Sanyinak és Daninak is tetszett. Ennek szellemében kezdtük összeállítani szeptemberben a műsort. Szempont volt, hogy a meghittsége mellett ne ugyanazt vigyük “színpadra” amit bármely más adventi vagy karácsonyi koncerten hallhat, láthat a közönség, tehát ne csontig rágott karácsonyi dalokat és klasszikusokat mutassunk be -melyektől egyébként már feláll a szőr a hátamon-, hanem a “SZÍN-FÓNIA” koncertsorozat tételeit varázsoljuk akusztikusabbá, olyanná mely a tervezett helyszínen méltón mutathatja be munkásságunkat. Mindannyian írtunk egy tízes listát, mely dalok legyenek mindenképpen a műsorban, így hamar kikristályosodott az a tizenöt-tizenhét dal melyet mindhármunk fontosnak tart bemutatni… Ezután jött Sanyi nagyon fontos megjegyzése: “Csak az optimista dalokat hagyjuk benne a műsorban”– és ez nagyon hasznos megjegyzése volt! Így hagytunk minden műfajból mely ránk korábban is jellemző volt -a teljesen akusztikustól kezdve az oratórikus, szimfonikus műveken át egészen az elektro-akusztikus hangszeres zenéig-, a pozitív kisugárzású dalainkat.
Még szeptemberben elkezdtük kiépíteni a kapcsolatainkat egyházak, templomok helyszínek ügyében. A helyzet nem volt teljesen kilátástalan, de már akkor láttuk, hogy egy teljes koncertsorozat megvalósításához az idő nagyon szorít…
Mindeközben egy megkeresés érkezett korábbi kolléganőmtől Stix Máriától, akivel egykori kórusával 1999 – 2002 között már folyamatosan koncerteztünk, illetve 2008-ban egy röpke Adventi műsorban együtt szerepeltünk. Az elképzelése szinte teljes egészében passzolt a mi asztalon lévő tervünkhöz; Közös munkában gondolkodott… Így adta magát a helyzet: elmondtam min dolgozunk épp… És mint az köztudott, a Koncert-Show műsorunk mindig szívesen vár és fogad közreműködőket, ezért már az első megbeszélés alkalmával IGEN-nel zártuk a kérdést a közös szervezéssel kapcsolatban…
Egy hét sem telt el, amikor egy körlevél járta az Internetet. Ebben Zoltánt ismerhettük meg, aki segítséget kért. A következő telefonváltás már erről szólt, azaz hogy egy koncert legyen jótékonysági, segítsünk Zolinak. Ugyanezen a héten (de az is lehet, hogy ugyanezen a napon…) egy tragikus baleset híre járta be Bonyhádot; “Reggel iskolába menet elgázoltak egy diáklányt…” . Ettől a pillanattól kezdve számomra egyértelmű volt, hogy ez a koncert kettőjükről szól majd. Daniella és Zoltán az, akik gyógyulásáért mostantól teljes gőzzel “munkába állunk”. Marcsi közben összehozott egy kórust a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium kollégiumosai köréből, mi pedig a zenei és technikai feltételek megteremtését igyekeztünk megoldani…
Az időpont hamar egyértelművé vált; Advent első vasárnapjára, november 29-re esett a választás. És a helyszín is szinte kínálta magát, ugyanis a Gimnázium lelkésze, Makán Hargita örömmel ajánlotta fel gyülekezetének templomát, a Bonyhád-Majosi Evangélikus templomot helyszínül. Így mihamarabb látogatást kellett tennem a szóban forgó helyen, melyet később még újabb látogatások sora is követett…
A 250 éves patinás kis templomocska első látásra elnyerte tetszésemet! Gyorsan készítettem is néhány fotót, hogy megoszthassam a Csapat tagjaival, a fejleményeket pedig napról napra tudósítottam feléjük, hogy milyen támogatottságot kapunk a szervezésben Stix Máriától, Makán Hargitától, és a Gimnázium részéről…
A helyszíni szemlék alkalmával papírral és ceruzával, mérőszalaggal, ködgéppel és kis lézerrel is megjelentem, kipróbálva hova állhatunk, mely hangszerek férnek el a vártnál is jóval kisebb oltár környékén, honnan hova irányíthatók a fények, milyen a légmozgás és hova is helyezhetjük el a fénytechnikát, azaz mennyire jutnak a fény-, és lézer- sugarak a templom minden rejtett belső zugába…
A legapróbb részlet is buktatója lehet egy tökéletesen kitalált és megtervezett koncertnek is, ha a helyszínt nem ismerjük eléggé… A helyszíni szemlék sorra újabb és újabb izgalmakat tartogattak; Elférnek e a hangszereink, a hangtechnika, el tudjuk-e helyezni az eszközeinket, látványelemeket, elegendő-e az áramszolgáltatás teljesítménye és eleve mi elférünk e a kórussal közösen a templom “színpadán”, lesz-e fűtés és az elég lesz-e stb. stb…?!?
Első ránézésre a legizgalmasabb kihívás a templom óriás csillárjainak az áthelyezése volt. Ugyanis a fejmagasságig lógó csillárok teljesen kitakarták a “színpadot”, megállították a fényeket, ráadásul az első azon a helyen lógott ahova nekünk a lézerhárfát kell állítanunk…
Mondanom sem kell, mennyire félénken hoztam szóba, hogy a 15 méter magasról, a plafonról lógó antik üvegkristály csodákat távolabbra és sokkal magasabbra kell átépíteni…! Ebben Horváth Z Gábor volt a segítségünkre. Pontosabban szólva Ő maga mászott fel a padlásra, pókembereset játszott a plafonon, hogy a kívánságom szerinti helyre és magasságra kerülhessenek a csillárok… Néhány eddig fixnek vélt építészeti megoldást is át kellet helyeznünk a koncert kedvéért, úgymint szobrokat, vagy akár a szerintünk legalább 300kg-ot nyomó, kőből faragott keresztelő kádat, melyet eddig még soha senki nem mozdított el, …gondoltuk (pedig alatta egy titkos kamrát találtunk…!). Szóval minden kérdésre előre választ és megoldást akartam kapni, így annyiszor mentem vissza a helyszínre ahányszor teljes nyugalommal azt nem mondhattam: “START”!
Három héttel járunk a koncert előtt… Elkészültek a látványtervek, a színpadkép az elhelyezett hangszerekkel és fényekkel megrajzolásra került, a Lézer-hárfa felprogramozása közben zajlott Budapesten, és a jegyek is kaphatók már… A Kollégiumban pedig lázasan zajlanak a próbák, ahol szintén látogatást tettem. Mindeközben Sanyival az Interneten folyamatosan tervezgettünk, egyeztettünk, pontosítottunk…
Három héttel a koncert előtt, amikor kihirdettük hogy a jegyek már foglalhatók, 3 napon belül azt az információt kaptam, hogy azok vészesen fogynak… Ez persze nem a vészharangot kongatta meg bennem, hanem azt az ötletet ébresztette, hogy szükséges lesz egy pótelőadásra is a 16:00 órás koncert után. Így egy héttel később már két előadásról beszéltünk, melyre szintén egy hét alatt elfogytak a jegyek…
Egyre izgalmasabb és felelősségteljesebbé kezdett válni a fejünkben az esemény… Miután már csak két héttel voltunk a koncert előtt, a fő hangsúly a zenei részletek kidolgozására és gyakorlására esett… Én általában azt mondom minden koncert előtt, hogy a koncert előtti második hétre már minden és mindnki legyen kész, addig mindenki mellett ott vagyok, ezután már mindenki saját magában kell érlelgesse a feladatot, mert az ez utáni időszakban megtanult dolgok nálam már “nincsen kész” kategóriába tartoznak. És ezúttal is így volt, a végleges arculatra két héttel a koncert előtt pontot tettünk. Az utolsó heteket mindenki a saját ritmusában, a részletek csiszolgatásával tölthette…
És eljött a nagy nap, november 29. A nap eseményeit Máté Réka kísérte végig fotómasinájával.
A helyszínre reggel 8-kor indultunk, és mivel magunk tartjuk fontosnak hogy az elhelyezett eszközeink, hangszereink tökéletesen rendelkezésünkre álljanak, ezért egymást segítve ugyan, de magunk rakunk mindent a helyére. A reggel az általam rajzolt színpadkép kézben tartásával és Dani “Szabi, Te nem vagy normális, de így szeretünk” megjegyzésével kezdődött.
Halványan még a “nem fog elférni – dehogynem, pont elfér” vita zümmöghetett a fejünkben a centiméterre pontosan megrajzolt színpadkép alapján, miközben a hangmérnök csapat már építette a hangtechnikát, mi igyekeztünk a hangszereinket elhelyezni, majd Dani, Sanyi és Gábor (aki időközben megérkezett) vették kézbe a látványelemek építését…
Hamar eljött a dél és egyben ezzel rekord idő alatt építettük fel a színpadot. A hang is megszólalt, a fények is bekapcsolásra készen álltak. Egyáltalán nem egyszerű mutatvány ez, így külön dicséret és köszönet a színpad építésért Daninak -akire ezt mindig rábízom és tökéletesen meg is oldja Sanyival-, valamint Hora Antinak, a hang-technikusomnak… Ekkor érkeztek meg a lézeres szakemberek, akik helyre tették és beüzemelték a Lézer-hárfát és amikor már úgy látszott készen állunk a főpróbára, egy 20 perces szünetet tartottunk. Ez idő alatt terveztük a kikészített ebédünket elfogyasztani, melyet természetesen egyikünk sem tudott akkor megenni… Egy megszusszanásnyi üldögélős megbeszélés után vissza is vonultunk a “színpadra”, hogy a perceken belül kezdődő főpróbán kipróbáljuk, hogyan is fog egyben megszólalni, kinézni a kompozíció…
Ilyenkor tudjuk melyek azok a kihívások amivel szembe kell nézni, látnunk hallanunk és éreznünk kell mi az a maximális hangerő amit a rendszer és az akusztika gerjedés nélkül bír, amikor még szépen hallható minden, ahogyan megfelelő arányban szólalnak meg a különböző hangszerek… Ezek beállítása zajlott a nyilvános főpróbán, ahol szívesen fogadtuk a közönség megerősítő véleményét. Eddigre érkezett meg a Lézer-hárfán közreműködő két kislány is, Kinga és Toncsi, akik előzetes jelentkezés alapján kerültek kiválasztásra a koncerten való közreműködéshez.
Az első koncerten a bonyhádi Kinga, míg a 18:00 órás bemutatón a Pécsről érkező Toncsi volt segítségemre. A főpróbán mindketten megismerkedtek a hárfa biztonsági feltételeivel, megközelítésével, használatával. Tökéletesen együttműködtek a lányok!
Lézer-hárfa próba Kingával
Lézer-hárfa próba Toncsival
Alig 40 perccel a koncert előtt, amikor mi levonultunk egy végső energiagyűjtésre és átöltözésre, átszellemülésre, megérkezett az Ad Libitum Kamarakórus, az est vendége is. Ők beéneklésükkel fogadták a közönséget. Az érdeklődők fél órával az első bemutató előtti kapunyitáskor kezdték helyeiket elfoglalni a misztikus ködben, a színes félhomályban. A teljesen természetes anyagokat tartalmazó desztillált víz alapú, gyümölcs illatú bio-köd már sugallta a közönségnek, hogy ma délután, este valami nem megszokott dolog fog következni…
Igen, ez szempont is volt! Magam részéről alap koncepció volt, hogy ne egy “tipikus vidéki adventi koncertet” mutassunk be, megszokott és már unalmas karácsonyi dalokkal, melyet bármelyik másik faluban is láthat, hallhat a közönség, hanem egy különleges zenei és vizuális varázs atmoszférája járja át az estét a “SZÍN-FÓNIA Koncert-Show” bemutatásával. Ebben bátorított és lelkesített is egyben a templom lelkésze Hargita, aki elmondta, hogy “olyan koncertműsort szeretne a 250 éves szeretett templomában, amilyet még nem láttak a templom falai, sem a közönség és a következő 250 évben is megemlegetik, hogy erre Majoson kerülhetett sor…”
Ez a különleges hangulat, délután pontosan négykor vette kezdetét, melyhez a “fanfárt” Kajsza Pál (harsona) és Mohai Dávid (tuba) adta. Dani köszöntő szavai után pedig megkezdődött az “ADVENTI VARÁZS”. Egy szál zongora és gitárral csendült fel az “Átmeneti szállás” c. film zenéje, melyet a legutolsó, szimfonikus zenei lemezem “SZIMFÓNIA” c. dala követett, és utána sorra a régi és új zeneművek követték egymást. Minden dal más-más stílusban, más-más hangszerelésben, más-más technikai és látvány elemekkel színezve…
Az est vendégei a koncert középső blokkjában mutatkozhattak be, tovább színesítve a műsort; Az “Ad Libitum” klasszikus zenei műveket, Németh Tibor, Stix Mária közreműködésével pedig német népzenét és egy saját szerzeményt mutatott be, melyet követett egy újabb fél órás “varázs”, különleges interaktív és virtuális hangszerek bemutatásával. A szokatlan hangszereket közvetlen közelről is szemügyre vehette és meg is szólaltathathatta a közönség, hiszen vagy közöttük voltak elhelyezve, vagy kezemben fogva besétáltam velük a sorok közé is…
A másfél órás műsor vastapssal záródott, és a csodálattól sugárzó arcú közönségtől búcsúzva készültünk fel testben és lélekben a második bemutatóra.
Pontban 18:00 órakor vette kezdetét a második, határozottan kijelenthetem hogy már tökélésesen összeszokott csapattal bemutatott koncert, mely sikere még nagyobb volt, így a lelkesítő visszatapsolás után még plusz negyed óra ráadást is kapott a közönség, Zongorával, Szintetizátorral és Lézer-hárfával…
A szűnni nem akaró vastaps este 8 órára csendesedett el, mely után már nyugodtabban és fellélegezve ülhettünk le, hogy elfogyasszuk a jól megérdemelt ebédünket, mely egyben az aznapi reggelink volt…
Közvetlenül a koncertet követően több mint 630.000,- forint adományt nyújtottunk át a fiatalok képviselőinek, mely összeg azóta is már több százezer forinttal gyarapodott! A végső összegről a későbbiekben tájékoztatást adunk! Számomra a legmeghatóbb a könnyeiket törölgető édesapák voltak, akik felém irányuló köszönetét én ezúton továbbítom minden nemes lelkű támogatónak aki a koncert részese volt és azoknak is akik csak felajánlásaikkal járultak hozzá az estéhez! KÖSZÖNÖM!
“Mint ahogy azt ígértem, számadást adok az összegyűjtött adomány végső összegéről.
Most, a gyűjtés végeztével és az utolsó összegek átadásával elégedetten tehetek pontot a jótékonysági megmozdulás végére, ugyanis mindösszesen, hozzávetőlegesen 900.000,- Ft-ot gyűjtöttünk és juttatunk el Zoltán és Daniella családjának fele-fele arányban. Ez az összeg a koncerten megjelent közönség és a meg nem jelent jólelkű támogatók felajánlásaiból, a koncert előtt, közben és után eladott CD-DVD lemezek árából, valamint az “Konvoi der Hoffnung e.V. jótékonysági szervezet” – mely csatlakozott a megmozdulásunkhoz és családonként 100-100.000,- Ft-al járult hozzá az adományunkhoz – jóvoltából valósulhatott meg – mely összeget közvetlenül a koncerten át is adtunk személyesen, a megjelent képviselőknek!
Köszönöm szépen mindenkinek aki részese volt ennek az egyedülállóan példaértékű, nagy összefogásnak és beálltak mellénk, és ezáltal közösen az “ADVENTI VARÁZS” koncert lévén ilyen mértékű támogatást nyújthattunk!
A két fiatal állapotával kapcsolatban elmondható, hogy bizakodva várjuk a javulást, újabb és újabb műtétek közepette!
Köszönettel:
Hatvani Szabolcs
Bonyhád, 2016. február 15.”
Számomra egy csodálatos este zárult ezen a napon ahol nem csak a lélekkel teli, az ország különböző pontjairól érkező önzetlen közönség, hanem a zenei, szakmai életben aktívan részt vevő zenész kollégák és a pedagógus társadalom aktív tagjai is kötelességüknek érezte a Magyarország egyik legkülönlegesebbnek jegyzett, legnemesebb célért tartott produkcióján a megjelenést, melyet ezúttal a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium közreműködésével vittünk a színpadra.
Köszönöm zenésztársaimnak és minden segítő közreműködőnek a teljes produkció kivitelezése és lebonyolítása közbeni munkáját!
Hatvani Szabolcs, 2015. december 8.
“Megrendülve értesültem egy fiatalember tragikus sorsáról és egy fiatal lányt ért balesetről. Szélesebb körű segítségnyújtás reményében fogalmazódott meg egy jótékonysági koncert szervezése. Hatvani Szabolccsal sok éves közös munka és több koncert után most egy különleges templomi adventi jótékonysági koncertre készülünk. Különleges, mert jótékonysági koncerten közreműködni, nem csak önzetlen dolog, hanem az összetartozás jelképe is. Megállunk egy pillanatra, a másik emberre figyelünk, és arra gondolunk, mit nyújthatnánk számára. Sajnos a megtörtént tragédiákat nem lehet meg nem történtté tenni, de a magunk eszközével, a zene varázslatos erejével segítséget szeretnénk nyújtani a két fiatalnak. Hatvani Szabolcs és Csapata, a meghívott zenészek, kivétel nélkül elfogadták a felkérést. A koncerten több dalban vezetésemmel a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiumi Kórusa is közreműködik. Remélem, advent első vasárnapján, egy számunkra fontos ügy érdekében összefogunk és az ünnep meghitt varázsát éljük meg együtt!”
/Stix Mária, karnagy, ötletgazda/
“Lehet-e nemesebb feladat, mint egy jó ügy mellé állni?
Mondják, a mai gazdasági helyzetben sok „ügy” van, szinte választani sem kéne…Ha nyitott szemmel (és lélekkel) járunk az utcán, hallgatjuk ismerőseink (vagy azok ismerőseinek) történetét, az ember lelke szinte fáj. Kiáltani kéne, hogy állj, elég! Ez így nem mehet tovább! És mégis csendben maradunk. Mert annyi „ügy” van. Ha mindegyikkel törődni szeretnénk, szétforgácsolnánk magunkat. Így hát marad a jó tanács, a lelki beszélgetés, a meghallgatás felelőssége. Olykor segít ez is. Ám ilyen mértékű gondoknál, amikor a személyes ügy családi tragédiává növekedik és a megoldás lehetősége a kilátástalanságba vész… ilyenkor nem elég a szó.
Örömmel álltam a segíteni szándékozó szervezők mellé, és támogattak ebben a majos-mucsfai gyülekezet tagjai is, így hitünk szerint méltó helyet biztosítunk annak a szeretetnek a gyakorlati megvalósításához, amire életünk gazdája tanít bennünket.
„Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal6,2)”
/Makán Hargita, Evangélikus lelkész/
“Nagy örömmel vállaltuk el a fellépést, mert úgy gondoljuk, az eseménynek minden résztvevő, vagy támogató számára óriási jelentősége van, különösen ilyenkor, Advent idején. Szeretnénk mindenkit arra inspirálni, hogy a maga módján szintén jótékonykodjon. Közös összefogással, együttes erőfeszítéssel, a két fiatal felé nyújtott támogatással hatékonyan küzdhetünk a súlyos betegség, illetve a maradandó károsodás ellen.
Véleményünk szerint a segítő tevékenység és az adakozás nem csupán a hivatalos segélyszervezetek, hanem minden ember egyéni felelőssége is.”
/Ad Libitum Kamarakórus, Tolna, 2015. november 11./
“Mérhetetlen örömmel fogadtam Szabolcs felkérését 4 évvel ezelőtt, hogy a zenekar tagja legyek. Örültem, hogy egy olyan csapat részese lehetek, amely többről szól, mint a zene. Jó dolog adni valami pluszt a produkciónk által másoknak, miközben minden egyes közös zenéléskor jómagam is részesülök ebből a különleges érzésből, pozitív energiából, élet szeretetből.
Bízom az emberi kapcsolatokban, hiszek a szeretet erejében…! Vegyenek rész velünk ezen az estén, távol a mindennapok zajától, meghittebb, emberségesebb közegben. Kívánom, hogy érezzék jól magukat.”
/Májer Dániel, ritmushangszerek/
“2006. Advent-, ekkor ismertem meg Hatvani Szabolcsot személyesen és ekkor lettem részese az Ő produkciójának. Kilenc év alatt mindig különleges élményben részesültem; Számomra a koncertek, a stúdió munkák, a zenei előkészületek egy belső küzdelmet jelentenek. Nem mással, mint önmagam megismerésével! Előkerülnek az emlékeim, a félelmeim, a bánataim, az örömeim, előkerülnek azok a gondolataim, amelyek soha máshol, semmilyen szituációban meg nem fogalmazódnának bennem.
Kivételes koncertre készülünk, a stáb és a közreműködők a remény hangszerein és dallamain szólalnak meg az előadásban. Fogadják szeretettel a műsorunkat!”
/Fráter Sándor, gitár/
A KONCERT TELJES FOTÓGALÉRIÁJA IDE KATTINTVA TEKINTHETŐ MEG!
AZ ESEMÉNY ADATLAPJA IDE KATTINTVA TALÁLHATÓ!
