“HANG – KÉPEK” -A Zenében rejlő másik Világ (1997)
Tolnai Népújság 1997. október 31. (Hangyál János írása, fotó: Bakó Jenő).
A Zenében rejlő másik világ – Kvadrofon hangzás az első bonyhádi szintetizátor-koncerten
Hatvani Szabolcsnak eddig négy önálló zongorakoncertje volt. Hosszú munka eredményeképpen szintetizátorzenével rukkolt elő, mai koncertjén. Ennek kapcsán kértünk tőle interjút.
-A koncerted anyaga három-négy év termését öleli fel.
-…ebből következően igen nagy a különbség az egyes darabok között. Amennyire csak lehet, szélsőséges ez a zenei anyag, illetve fogalmazhatunk úgy is, hogy ebben a sokoldalú kínálatban mindenki talál olyat, ami tetszik neki, mert ebben a zenében minden természetes.
-A koncert címe is erre utal: TERMÉSZETesen Zene.
-A sokrétűség ellenére a cím igaz valamennyi produkcióra. Kezdetben nagyon egyszerű akusztikus hangzásra építettem. Így született meg az ERDŐZSONGÁS. Ebben természeti effektek -mint például a szélsüvítés, mennydörgés- idézik az erdei környezetet. A darabban akusztikus hangszerek -gitár, zongora, vonósok- szólalnak meg szintetizátoron. Sokáig azt hittem, hogy mindig is ezt a műfajt fogom művelni, most pedig „trance” muzsikát csinálok, ahogy például ez a Vízi zenében nyomon követhető.
-A többi bemutatásra kerülő zenéd címét is ismerjük a klasszikusoktól: Egy kiállítás képei, Állatok farsangja…
-Ez nem véletlen. A komolyzene meghatározó az életemben. Hét éves korom óta tanultam zongorázni. Muszorgszkij igen nagy hatással volt rám…
-Elég merész dolog Händel, Liszt, Muszorgszkij és Saint-Saens után ugyanahhoz a témához nyúlni.
-Ez így van, de nem baj. Itt ugyanarról a gondolatról van szó, csak mai fejjel. Úgy gondolom, hogy e zeneművek megalkotása óta eltelt annyi idő, hogy ezeket a témákat érdemes újragondolni. Händel Vízi zenéjében például a lebegés, hullámzás dominál. A fantasztikus búvárélményeimet én is megörökítettem ily módon, de én motorcsónakból is „megnézem” a vizet, ahonnan minden egész másként hallatszik.
-Mennyire hatnak rád a szintetizátor zene klasszikusai?
-Nagy tisztelője vagyok Jean Michel Jarre-nak, de zenei szerkesztés terén többet tanultam Mike Oldfieldtól. Nagyon kedvelem Vangelist, de inkább a régebbi filmzenéit, mint a slágereit. Úgy gondolom, hogy a legtökéletesebb zenei hangzást az Enigmának sikerült elérnie.
-Én már hallottam a ma elhangzó műveket. Úgy tűnik, hogy nem vagy túl jó véleménnyel a mai világról.
-Azt hiszem elég negatív a világunk ahhoz, hogy egy kicsit megfricskázzuk. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy keresni kell a jót, és meg kell találnunk a saját szánk íze szerint valót.
-Ez a koncert különleges élményt nyújt a hallgatóknak, már csak amiatt is, hogy kvadrofon lesz a hangzás.
-Igen, ez egy időben négy irányból érkező különböző hangzást jelent és ez nyújt a közönségnek egy speciális zenei élményt, melynek létrehozása komoly technikai hátteret igényel.
-Egy ilyen koncerten nem elhanyagolható a látvány.
-Erre is gondoltunk: a látvánnyal próbálunk segíteni a hallgatóknak, hogy tudják, hogy hol járunk lélekben, mik történnek a színpadon. Bár ma már szinte természetes része a koncerteknek a fény a füst és pirotechnika, úgy gondolom, hogy önmagában is megállja a helyét a zene, ha eléggé nyitottan, alkotó módon ül le a hallgató, és átadja magát annak a másfajta világnak, amellyel egyébként nem találkozik és nem is valószínű, hogy keresi, mert talán nem is tudja hogy ez létezik. Ebben a zenében viszont azt a másik világot meg lehet találni…
Előkészületek, próba…
Fotók a koncertről:
A képeken a koncert közreműködői, és vendégei láthatók; Berecz Sándor, Gál Laura, Hatvani Szabolcs, Ferencz Zsolt, Kolozsvári Zoltán, ifj. Rónai József, valamint fentebb Füzi János a koncert vendége. (fotó: Máté Réka)
