Train Of Life /Rotation, 2010/
“Hatvani Szabolcs tágra nyílt szemekkel hallgatja a világot, biztos füllel szemléli környezetét és van humorérzéke. Veszi a bátorságot és gyermeki őszinteséggel önálló világot teremt magának, amely gyakran megfricskázza a konvencionálist. Nem szeret csip-csup ügyekkel bíbelődni, csak akkor szól ha valóban mondani akar valamit. Így aztán ha beszél -gondolattal, ritmussal, vagy dallammal- akkor szól is valamiről… Vagy valakiről. Önmagáról, Rólad, Rólam és Önről, aki még mindezt talán nem hiszi. Pedig érdemes odafigyelni rá, mert ebben az egymással oly keveset törődő világban Ő egy TERMÉSZETes, őszinte hang. Könnyebben meghalljátok, ha eléggé nyitottak vagytok gyermek-önmagatokkal! Ehhez az első lépést megtettétek, amikor elolvastátok ezt a néhány sort.”
Hangyál János, 1998. május 29.
hatvani szabolcs 
Zeneszerző, Producer, Független zeneművészeti szakértő, Szaktanácsadó.
Születési hely: Bonyhád
Születés ideje: december 22. de. 10 óra
Hobbi: Természet, Kisállatok, Fotózás, Filmezés, Búvárkodás
Művészeti végzettségek: Közoktatás-vezető-, Mesterpedígógus, Zonga-, Ének-Zene-, Szintetizátor-tanár, Fúvószenekar-vezető, Karmester.
Művészet: Romantika, Impresszionizmus
Kedvenc színész: Koltai Róbert, Rudolf Péter, Robin Williams, Julia Roberts, Gerard Depardieu
Kedvenc film: Sose halunk meg, Amadeus, Üvegtigris, Holt költők társasága, Titanic, E.T, Star Wars, Rain Man, RRRrrr!!! valamint az összes Walt Disney és Dream Works animációs és rajzfilm. Kiemelt: WALL-E.
Kedvenc zenekar, előadó: Omega
Akiket tisztelek: Kövi Szabolcsot -amit és ahogyan zenél, Ókovács Szilvesztert -tisztánlátásáért és humorérzékéért, Jakabné Csegezy Mária -zongoratanárnőm, majd kolléganőmet, aki mindig mindenben támogatott és elindított ezen a pályán, Szabó Balázs barátomat azért mert tudhatom mit jelent a “barátság”. Tiszteletbeli rajongója vagyok: Hofi Gézának – mert Ő az egyetlen ember aki bármikor megnevettet. Kiemelt tisztelet és elismerés: Tabáni Istvánnak, hogy a Kodály módszer dacára is van Magyar, aki tud énekelni! Példaképeim: David Attenborough, Salvador Dalí
Életérzés, életforma…
“Hatvani Szabolcsot elsősorban mint zeneszerző/előadót ismerik, de fontos mindenek előtt megemlíteni egyéb, sosem kommersz tevékenységeit. Mindamellett, hogy hangzatosan kiáll és felszólal a környezetvédelemért -ami a színpadi produkcióiban is, pályája kezdete óta kíséri-, Ő látja mi a hiánypótló, tudja, mondja és teszi is azt (gyermektáborok, szókimondó rádió műsorok, őszinte interjúk, és persze a színpadi produkciói). Nem csinál olyat amit más már csinál, és sohasem csinálja ugyanazt ugyanúgy, amit már Ő maga egyszer megtett.
A folyamatos jótékonykodásairól ismert egyedi humorérzékkel megáldott “életművész” lázad minden ellen ami kommersz, esetleg “nem valós”, félrevezető vagy “becsapás”. Nem ritka, hogy különböző rádiókban, más-más témájú, de egyformán provokatív és nem szerénykedő vagy szemérmeskedő, akár a fiatalság életét-problémáit bemutató, tényfeltáró vagy akár ismeretterjesztő, rádióműsoraitól zeng az éter. Elmondása szerint a rádióműsorai is pont ezt az életérzését, felfogását tükrözik, hiszen csak akkor szólal meg, ha teljesen szabad kezet kap mint szerkesztő/műsorvezető, zenei rendező.
“Beteg világban élünk, ahol a normális a beteg, és a beteg a normális. Tartalom-vesztett kereskedelmi TV-k és rádiók uralják a közízlést, üres és értéktelen események és történések szenzációkénti folyamatos villogtatásával próbálják átmosni az agyunkat, feledtetni hogy bármiről is saját véleményt akarjunk alkotni, esetleg gondolkozni próbáljunk. Például arról hova jutnak az emberi valósnak vélt virtuális kapcsolatok, hogy hogyan is kellene élnünk és figyelni egymásra, kezet nyújtani a másiknak, önzetlennek és toleránsnak lenni..”
Az odafigyelést, feltétel nélküliséget és egyenlőséget hirdető pedagógus, aki irigylésre méltóan ért a fiatalok nyelvén, igyekszik olyan emberként jelen lenni mindig mindenhol, aki nem csak beszél a dolgokról, hanem utána jár, tájékozódik, majd ezek után a sorban állva mutatja is az utat, a példát, viszi előbbre töretlen lendülettel az eseményeket. Még ha ez sokakat ki is zökkent a kényelmesből, a megszokottból…”
“Hatvani Szabolcs zenei TERMÉSZETe”
Hatvani Szabolcs, bonyhádi születésű zeneszerző. Születésétől kezdve hangszerek veszik körül. 3 éves kora óta zongorázik. Önmagát csak “Életművész és Zongorista”-nak nevezi.
Saját szerzeményeivel 1997 óta koncertezik országszerte. Jellegzetes hangvételű Multi-instrumentális szintetizátor-koncertműsorai 2005 óta a „Vizuális Hangok” címet viselik, hiszen a zene mellett egyedülálló látványelemek színezik a hangszeres muzsikát. Zenéje és koncertjei nagyságrendjükből adódóan egyedülállóak és korszakalkotóak, hiszen állandó zenésztársain kívül a színpadon helyet kapnak a helyi előadók, zenészek, zeneiskolások. Ez egyben nélkülözhetetlen is, hiszen bár műveit alapvetően szintetizátorokra komponálja, koncertjein vonós, fúvós szekcióval, felnőtt vegyes karral és gyermekkórussal egészül ki a stáb. Ez mindig a helyi lehetőségekhez képest valósul meg a koncerteken.
A monumentális, oratóriumszerű, filmzenei és pszichedelikus hangzásvilágú műveit a vetítővásznon zenére „komponált” filmek kísérik. Ezek témája olykor absztrakt, de legjellemzőbben a FÖLD és a TERMÉSZEThez való viszonyunkat mutatja be, vagy konkrétan egy-egy ökológiai problémára hívja fel figyelmünket.
A koncerteket Magyar mérnök szakemberek által fejlesztett és gyártott lézerek fény-játékának köszönhetően egyedülálló Lézer Show is színesíti. 30 év kutatómérnöki munka eredményeként bemutatásra kerülhet akár a „Kaleidoszkóp Lézer” is, egy világszabadalmi berendezés, mellyel a csapat Amerikában, a legrangosabb szakmai megmérettetésen világelső lett 2009-ben. (Ez a „Kaleidoszkóp Lézer” Magyarországon -és jelenleg az egész világon-, csak Szabolcs szintetizátor-koncertjein látható.) Ugyanez mondható el a “Lézer-hárfáról“ is, melynek hivatalos és egyedüli hazai előadója szintén Hatvani Szabolcs.
A „Vizuális Hangok” legújabb epizódja, a közel 120 perces “SZÍN – FÓNIA” című Vizuális Koncert-Show műsor lélegzetelállító fény és hangtechnikával, a színpadi és szabadtéri pirotechnikai eszközökkel, a közreműködő helyi művészeti csoportokkal valamint a műsor háttérét biztosító profi csapattal Magyarország legnagyobb szabású és leglátványosabb élő koncert-show műsora.
Önarckép -a zenéről…
A szintetizátor szó hallatán sok ember akarva-akaratlanul is asszociálni kezd a „gépzene”, „komputer zene” jelzőkre. Általában ezt negatív jelzőként teszik hozzá. Persze ezt ki-ki a saját tájékozottsági és érdeklődési szintjének megfelelően teszi. Nyilván, hiszen kevesen ássák bele magukat igazán a „burkológörbékbe”, pedig érdemes lenne tudni és ismerni mi is az a szintetizátor, milyen lehetőségeket és határtalanságot jelent, mennyire kreatív és sokoldalú hangszer, és mennyivel felsőbbrendű, mint az elmúlt évszázadokban született elődei. Tudom, most sok „tanult” kollégám szisszent fel, hogy Zongoristaként, zenetanárként hogy mondhatok ilyet, de én mégis -és talán éppen ezért- biztos vagyok abban, hogy a jövő klasszikus zenéje a jelen instrumentális, elektro-akusztikus szintetizátor zenéje lesz.
Hiszen minden korból az éppen legújabb hangszerek felhasználása, csoportosítása, beleépítése jelentette a „komoly zene” fejlődését, változását. Csakis ettől a változástól/változtatástól maradtak fent a lant muzsika után a barokk kor orgonaművei, a klasszicizmus szimfóniái, a romantika és impresszionizmus korszakának szóló és zenekari darabjai. Hiszen mindig a legújabb lehetőségeket használták: tökéletesen… Ez a folyamat a XX. században vakvágányra futott a disszonáns, kellemetlen zenéivel, szerencsétlen népdalfeldolgozásaival (Bartók, Kodály, Bárdos stb…) Így szűnt meg mára a „komoly” zene, és a „könnyű” zene közötti határ értelme; Van a jó, élvezhető és értékes; EZ A ZENE. Mind a „Klasszikus” mind a „Pop”, a „Rock”, a „Jazz” és a „Tradicionális” kategóriákban. …Éppen ezért értelmetlen komoly (szomorú?), és könnyű (komolytalan?) zenéről beszélnünk.
Ezt bizonyítván számos jól képzett zenész igyekezett már mind hazánkban, mind külföldön a „klasszikus” zenei műveket aktualizálni, napi „fűszerezéssel” „ehetővé” tenni. Nagyon is helyesen, mert a korábban hitt „korhű” előadás -ami számomra azt jelenti, hogy fejezze ki azt, érje el ugyanazon hatást ma is amit anno– felgyorsult, vájt fülű világunkban csakis akkor lehetséges, ha ésszerűen átgondoljuk, hogyan is „fűszerezzük” a rendelkezésünkre álló technikával, hogyan kell újra értelmezni a ZENÉT. Vagy milyen úton érdemes haladni a jövő zenéje felé…
Így hát én leginkább szintetizátorokon dolgozom. Bizonyos szempontból szerencsés vagyok, mert ez a műfaj csak 30 éve van jelen. Bizonyos értelemben nagyon nehéz dolgom van, mert ez idő alatt már számos irányvonal bontakozott ki e stílusban.
Egy zenéről nem lehet szavakban írni, meg kell tapasztalni és meg kell próbálni megismerni. És bár nagyon nem szeretek címeket adni a műveknek, mégis igyekszem egy-egy műre megtalálni utólag a legkifejezőbbeket, de ez sose befolyásoljon a zenehallgatásban és a fantáziád szabadjára engedésében! A letölthető zeneszámok széles skálát kínálnak a különböző hangulatok átélésében.
A zenehallgatáshoz csak azt kívánom, hogy mindenki próbálja megélni a zenében rejlő másik Világot annyira, amennyire erre érett, vagy az adott pillanatban rá van hangolódva, és azt be tudja fogadni vagy amennyi az adott műben van. Sosem szabad az értelmet túlmagyarázni! Mindig hangulatokról van szó. Olyanokról, melyek kifejezéséhez a szavak végesek.
Az előzmények
Bonyhádon születtem. Életem jelentős részét ott is töltöttem, első, későbbi munkáimhoz nagy lendületet adó (1997-2002 közötti) koncertjeim zömét is ott és régiójában tartottam. …De hogy hogyan is kezdődött a zenész pályafutásom?… Valami Isteni sugallatra, néhány éves korom óta nagypapám mindig játékhangszereket vásárolt nekem ajándékba. Talán 3 éves lehettem, amikor megkaptam az első pici zongorámat, műanyag szaxofonomat, furulyámat, harmonikámat majd szájharmonikámat. Oviban voltam zenebohóc a farsangon, az első harmonikával a nyakamban és valamikor ekkor tájt megkaptam első orosz szintetizátoromat, ami zúgott, búgott, csak éppen hallgatható hangja nem volt. Egyetlen hangszínt tudott és azt kétféle hangerővel. Talán éppen ez volt a jó, így nem vesztem el a dobgépes, helyettünk játszó gépezetben, hanem eleve az analóg búgós szinti hangzást szoktam meg, aminek máig is hódolok. Szóval tetszett a zajkeltés minden formája, de biztosan születni is kellett a hajlamra, hogy hallásból meg tudtam szólaltatni az ovis dalocskákat. Az egész élet olyan, mint ha játék lenne a hangokkal. Bár munka, bár nagyon sokat foglalkozom vele, mégsem akadály. És talán ebben van a szépsége. És mindig más kihívást állít az élet…
A jelen
Jelenleg egy könyv megírásán dolgozom: Saját élettörténetem írom le, mely tanulságos lesz minden Magyar Pedagógusnak, Diáknak és Szüleinek, Ismerősöknek és Idegeneknek egyaránt…! A történetemmel későbbiekben szakmai előadásokon, konzultációkon mutatom be a Pedagógusok, és a Pedagógia mai helyét a Jogállamban… Mindezt a Pedagógusi, Tanfelügyeleti szakértői, negyed évszázados pályám közben szerzett tapasztalataim alapján íratja velem az élet!
Még tizenéves koromban határoztam el, hogy felnőtt koromban Gyerekekkel fogok foglalkozni. Mindezt a >>>“HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGA”<<< című film hatására. Én akartam lenni a “Kapitány”, aki a gyerekek oldalán, az asztalról is képes megnézni, értelmezni és érezni a művészetet, szembe menni a konzervatív régimódi gondolkodással, vagy akár kollégákkal. Hamar kiderült, hogy a “lázadó tanár” szerep betöltéséhez (bokán-rúgások nélkül) kevés a tanári diploma (Ének-zene, Zongora, Szintetizátor-tanár), így kébőbb “Közoktatási vezető”-i diplomát is szereztem és Diákjogból is államvizsát tettem. Mára már örömmel mondhatom el, hogy – bár nagyon rögös az út, de – nagyon jó érzés “John Keating”-nek lenni!
Számomra a legfontosabb, hogy az általunk megismert és rendelkezésünkre álló kapcsolatrendszeren belül – és még azon is túl – minél több emberen tudjunk segíteni. Jótékonysági koncerttel, adományokkal, kapcsolattartással és további közvetítésekkel. Ezt 2016 tavasza óta a “Konvoi der Hoffnung” Jótékonysági Szervezet magyarországi kapcsolattartójaként igyekszem minél hatékonyabban véghez vinni; Segélyszállítmányok megfelelő helyre juttatásában segédkezni, elsősorban beteg rászoruló gyermekek, idősek ellátását segítő intézményekhez, vagy magánszemélyekhez.
Zeneszerző, előadói tevékenységeimet tekintve az utolsó éveimre visszafogottság és mértéktartás jellemző; csak ritkán és nagyobb szabású fellépéseket vállaltam, az ezt megelőző időszakra hiperaktivitás volt mondható; Megalkottam egy komplett, öt részes “Multimédiás szintetizátor-koncertsorozat“-ot, melyben Önmagunk elhelyezkedését a Világmindenségben, környezetünkkel való viszonyunkat nézhetjük meg több szemszögből, a zene nyelvén.
Az első “Vizuális hangok” (2005 december) c. koncertműsor után fél évente sorra teljesen új előadásokkal; a “KOR- KÉPEK – Képzeletbeli időutazás a Zenetörténetben” – 2006 június, majd az “ÜNNEP – 2006.” (közben két különálló műsor az “Október 23. – 2006” és a “Március 15. – 2007”), majd a Vizuális – Hangok negyedik epizódjával, a “FÖLD és ÉG – A TERMÉSZET HANGJAI” c. műsorral jelentkeztünk az új alkotógárdával, akikkel Kelet-Magyarország kis településén Mándokon, életem legszebb három évében tevékenykedtem. Majd hazaköltözésem után, 2008-tól, nagy technikai stábbal és hosszú felkészüléssel, a sorozathoz új epizódot alkottunk “SZÍN-FÓNIA – SZINTETIZÁTOR és LÉZERVARÁZSLAT KONCERT” címmel. Audió lemezzel is minden évben jelentkezem, melyek 2010 óta Dolby Digital 5.1 hangrendszerre íródnak, és szólaltathatók meg.
Ezen tevékenységem mellett fellépésekre készülök, új zenéket írok, leginkább kisfilmekhez. Koncert-, és Stúdió- “szünetekben” időről-időre rádiókban vagyok hallható, szerkesztő műsorvezetőként.
Mindemellett versek megzenésítésén tevékenykedek “megrendelésre” és saját célra, de az igazán nagy zenei alkotások talán ezután következnek, hiszen belekezdtem több zenés darab és musical szövegkönyvének megzenésítésébe. Régi vágyam volt az, hogy musicalt írhassak. Ez most valóra válhat, hiszen két nagyszerű ember megírta nekem az első mesés zenejátékom szövegkönyvét: Isa Schneider és Balogh Csaba Zoltán, mely mű megírásába már belekezdtem…
Dolgozom rádiókban, zenéltem sok emberrel sok zenekarban, éltem és dolgoztam a Kanári-szigeteken (Lanzarote) és mégis volt időm, energiám a barátokra, van időm meghittebb pillanatokat is átélnem és úgy érzem minden körülményben megálltam a helyem. …És sosem a kihívás volt gyenge. Nem vagyok elégedett a korábbi munkáimmal, mindig látok egy jobb megoldást és ez is egy nagy motiváció a tovébbhaladásra. Élvezem az új feladatokat, kihívásokat. Szeretek koncertre készülni! Kísérletező kedvem határtalan így minden egyes fellépés más. Más hangszerekkel, más hangulatban. Néha nagyon sokan vagyunk ezért gigantikus, néha pedig nem a szólisták hanem a technikai háttér kapja a nagyobb szerepet és ettől fantasztikus a hangzás.
A zenészség az egy életforma. Zenész lét nem szűkíthető határok, napszakok vagy eseményekhez. Egy zenész akkor is zenész ha sír, akkor is ha nevet és akkor is ha álmodik…
2002. november 14. – 2024. október 13.
